A templom első említése 1031-ből származik. A háromhajós, négytornyú épület 1543-ig a magyar királyok koronázó temploma volt, a középkorban 38 magyar királyt koronáztak itt. A tragikusan hirtelen elhunyt Szent Imrét apja, az államalapító Szent István király, a saját nyughelyének építtetett bazilikában temettette el. Később 14 magyar király és számos királyi családtag talált itt örök nyughelyet. Itt tartották az országgyűléseket, itt volt a királyi trón, itt őrizték az ország kincstárát, az állami levéltárat, a koronát, a jogart, a kardot és a palástot. 1601-ben felrobbant, majd köveit a XVIII. sz-ban fokozatosan elhordták az új építkezéshez. Az 1862-ben elkezdett ásatások a mai napig tartanak. A terület kialakítására, feltárására és bemutatására 1938-ban, Szent István halálának 900 éves évfordulója alkalmából került sor. A ma is látható mauzóleum és árkádsor Lux Géza tervei szerint épült. Itt kapott helyet az a szarkofág is, mely Szent István földi maradványait foglalta magába.

Az 1689-ben Fehérvárra érkező karmelita szerzetesek ma is álló rendházukat és templomukat 1731 és 1769 között építették. Közép-Európa legjobb festőművészét, Franz Anton Maulbertsch osztrák mestert bízták meg, hogy fesse meg templomuk két oltárképét és freskóit. A császári és királyi megrendeléseket is teljesítő művész 1768-ban dolgozott Fehérváron. A Mária életét ábrázoló képek esztétikai értékükön túl bonyolult teológiai tartalmat jelenítenek meg. A templom szobrai és fa berendezési tárgyai a bajor származási szerzetes-szobrász Hauser Lőrinc alkotásai. A templom jobb oldali mellékkápolnájában őrzik a Prágai kis Jézus szobor két és fél évszázados viaszmásolatát, a bal oldali mellékkápolnájában pedig az ország egyetlen pestis-keresztje látható.

A város ősi történelmi magva, az első uralkodói szállás, Géza fejedelem palotájának helye a mai Székesegyház dombja. A középkori gótikus Szent Péter és Szent Pál-bazilika alapjain részben közadakozásból épült fel 1758-1768 között Martin Grabner tervei alapján. Az építkezéshez jelentős támogatást nyújtott az maga a királynő, Mária Terézia is. A Szent István király tiszteletére szentelt templom, amely korábban plébániatemplom feladatait látta el, 1777-ben, a székesfehérvári püspökség megalapításakor emelkedett székesegyházi rangra. Tornyait 1805-1815 között magasították meg, az épület középkori eredetét bizonyító, a tornyok közepén látható gótikus ablakok viszont csak az 1936-37-es restauráláskor kerültek elő. 

Az altemplomban látható III. Béla és felesége szarkofágja. A főhomlokzaton nyíló kapuzat kosáríves kerete fölött a városcímer, puttók és kővázák díszelegnek. A párkány fölött, a tornyok közötti teraszt kőrács zárja, ennek három posztamensén Szent István, Szent László és Szent Imre szobra áll. 

A templom belsejét Johann Cymbal Szent István életével kapcsolatos freskói díszítik. A főoltárkép, melyen Szent István Magyarország Nagyasszonyának oltalmába ajánlja az országot jelképező Szent Koronát, Vincenz Fischer alkotása. Ünnepélyes hatást kelt a gazdagon alkalmazott vörös márvány. Különlegesen szép a Franz Anton Hillebrandt udvari főépítész által tervezett, korinthoszi oszlopfőkkel tagolt oltár. A kálvária stációit Búza Barna szobrászművész készítette az 1950-es években. 

A város egyetlen, teljes épségben megmaradt középkori egyházi épülete 1470 körül épült, egy Hentel nevű polgár alapította. Gótikus, egyhajós kis templomterét finom hálóboltozat zárja. A török hódoltság idején dzsámiként használták. Gr. Nádasdy László fehérvári őrkanonok megbízásából a XVIII. században épült a tető kis huszártornya, s a barokk oltár, melynek eredeti oltárképe a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban található.

Székesfehérvár Városháza műemlék épület. A város egyik díszeként tarthatjuk számon, hiszen a két épülettömbből álló együttes barokk stílusú. Biztosan tudhatjuk, hogy 1689-ban már tanácsházaként használták. A díszített épület különlegesen szép kapuzatát korinthoszi oszlopok, Justitia (igazságosság) és Prudentia (okosság) allegorikus szobrai és hullámos ívű, áttört kőerkély alkotja, amelyen a város címere is megtalálható. Fölötte elegáns díszű kőkeretben nyílik az erkélyajtó, felette gazdag kiképzésű párkányzaton egy kiterjesztett szárnyú sasmadár ül, karmaiban koronával és karddal. A kapuzat a kismartoni Walch Tamás kőfaragómester alkotása, 1717-18-ban készült. A több épületből álló tömb 1935-38 között alakult ki Kotsis Iván tervei alapján. Ekkor kapcsolták függőfolyosóval az épülethez a könnyed eleganciájú, copfstílusú Zichy-palota kibővített tömbjét. 2013 óta a Szent Korona hiteles másolatát tekinthetik meg az érdeklődők a Városházán.

Mariánus ferencesek építették 1720-43 között, a hagyomány szerint azon a helyen, ahol a török hódoltság előtt a királyi palota, Szent István palotája állt, és ahol 1007-ben Szent Imre herceg született. Ezért a közép- és újkorban ez a templom volt a magyarországi Szent Imre-tisztelet középpontja.
A templom mellett álló kolostor a ferences rend magyarországi történetében fontos szerepet játszott: több nagykáptalan helyszíne is volt, majd az újkorban a rendtartomány újoncképzése folyt itt.

Az ország első egyházmegyei gyűjtőkörű múzeuma 1938-ban nyílt meg. Az intézményi eredeti helyéről, az egykori Szeminárium épületéből 1998-ban a Városház téri néhai ferences rendházba költözött. A múzeum állandó kiállításán a Székesfehérvái Egyházmegye értékes liturgikus műtárgyait, vallási emlékeit mutatja be, köztük ötvösök remekmívű munkáit, egyházi textíliákat, barokk festményeket és szobrokat. A különleges ereklyék között a látogató felfedezheti azt a Pauer-keresztet is, amely a legértékesebb mind közül: talpán a bazilika mozaikjai láthatók. Időszakos kiállításai mellett jelenleg a Prohászka emlékszobát nézheti meg a vendég.

A kéttornyos templom építését a bűnbánatnak köszönheti. A XIII. századi cseh kanonok Nepomuki János nem volt hajlandó elárulni IV. Vencel királynak a királynő gyónását, ezért az életével fizetett. A XVIII. században Székesfehérvárott is népszerű Nepomukit a gyónók és bűnbánók védőszentjeként tisztelték. Bűnbánó volt az a Vánossi Antal jezsuita szerzetes is, aki apja, a rettegett helyi adószedő lelki üdvéért építtette a templomot. Az 1773-ig jezsuita, majd pálos, végül ciszterci templom freskóit és oltárképei többségét Caspar Franz Sambach, bécsi akadémiai festő készítette. A templom sekrestyéjében található a Közép-Európában legszebbnek nyilvánított sekrestyebútorzat. Az U alaprajzú, virtuóz faragásokkal díszített szekrénysort a tüskevári pálos szerzetes, Hyngeller János készítette 1764 és 1767 között. A templom Szent Imre kápolnájában kapott helyet a Rómából ideérkezett Szent Kandid vértanú üvegkoporsóban őrzött ereklyéje.

Pa­lo­ta­vá­ros két kö­zép­ko­ri kül­vá­ros­ból, a Szi­get­ből és a Rác­vá­ros­ból ala­kult ki. A Pa­lo­ta­vá­ros észa­ki ré­szét ké­pe­ző Rác­vá­ros fő­ut­cá­ja a Rác ut­ca volt, amely­ben a 16. szá­zad má­so­dik fe­le óta össz­pon­to­sult mind­az, ami a szerb (rác) nem­ze­ti­ség it­te­ni tör­té­ne­té­hez kap­csol­ha­tó: a ­temp­lom, a szerb is­ko­la, a föld­mű­ve­sek, ipa­ro­sok és ke­res­ke­dők há­zai. Az utcában található szerb ortodox temp­lom ér­té­kes mű­em­lék, amely­nek kül­se­je sze­rény­sé­gé­vel, egy­sze­rű­sé­gé­vel, kis mé­re­té­vel tű­nik ki a vá­ros töb­bi temp­lo­má­hoz ké­pest. Ba­rokk stí­lu­sú, egy­ha­jós, egy­tor­nyú épít­mény. Ke­resz­te­lő Szent Já­nos szü­le­té­se em­lé­ké­nek szen­tel­ték.

A Palotavárosban, tízemeletes panelházak tövében húzódik a 80-as évek óta skanzenként megőrzött Rác utca, központjában a szerb ortodox templommal és néhány, az egykori Rácváros hangulatát megőrző, a hagyományos népi építészet elemeit tükröző, ám új funkciót kapott épülettel.

A Rác utca 11. számú házban 1988-ban nyílt meg Palotavárosi emlékek címmel a Palotaváros történetét és néprajzát bemutató kiállítás. Ez az egyik legtipikusabb szerb földműves ház, amely teljes mértékben őrzi eredeti berendezését. A hátsó szobában látható kiállítás a Palotaváros egykori társadalmát, életmódját idézi fel.

Ez a városrész híres volt kézműveseiről, iparosairól. A patakokkal, csatornákkal szabdalt terület elsősorban a sok vizet igénylő mesterségek (csapók, vargák, tobakosok, tímárok) számára volt megfelelő. A XVII–XVIII. században betelepülő szerbek (rácok) közül sokan kereskedelemből éltek. A kiállításon a régi palotavárosi mesterségekhez kapcsolódó tárgyakat, munkaeszközöket, dokumentumokat is tanulmányozhatunk.

Egy következő helyiségben a Dietrich-kalaposműhely berendezése, szerszámai, gépei láthatók. Pa­lo­ta­vá­ros hí­res ka­la­pos di­nasz­ti­á­já­nak meg­ala­pí­tó­ja az 1891-ben fel­sza­ba­dult Diet­rich Ede volt, akit fia, Ist­ván kö­ve­tett a Szömörce majd a Csapó utcában működő mű­hely­ben. A múzeum 1986-ban tőle vásárolta meg a kalapos szerszámokat és a teljes felszerelést.

Összességében 80 almandin, 4 zafír, 410 gyöngy, 6 ametiszt és 1 türkizkő díszíti. A hiteles másolatot közadakozásból vásárolta meg a város 2013-ban és a Városházán őrzik.
A Tourinform irodával látogatható!

A Látogatóközpont önmagában is egy építészeti különlegesség, hisz falai között, a látogatótérben húzódik az egykori városvédő fal korábban még feltáratlan szakasza, a Monostor-bástya északi fala. A fal a törökdúlás idején sérült meg és dőlt le. A belső terekben a zarándokok megtekinthetik a feltáráskor előkerült kőmaradványokat, a Püspöki levéltár látványtárának értékes könyveit, dokumentumait, a foglalkoztató teremben pedig a diákcsoportok számára tartanak interaktív foglalkozásokat a látogatóközpont szakemberei. A látogatást érdemes összekötni az Egyházmegyei Múzeum látványos kiállításának megtekintésével, ahol az egyházmegye legbecsesebb kincse, a Szent István király fejereklye tartója is megcsodálható.

Csoportos jegy és tárlatvezetés is kérhető!