A Szent István Király Múzeum munkatársai szeretettel meghívják Önt, családját és barátait
a Deák Gyűjteménybe (Székesfehérvár, Oskola u. 10.)
2018. november 23-án, pénteken 17 órára
Deák Dénes gyűjteménye / Mentett értékek című tárlata megnyitására.
Megnyitja Lóska Lajos művészettörténész, a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény korábbi munkatársa, az Új Művészet folyóirat rovatvezetője.
Közreműködnek: a Hermann László Zeneiskola növendékei.
Megtekinthető: szeptember 22-ig, keddtől vasárnapig 10–18 óráig.

A gyűjtemény az 1900-as évektől körülbelül 1960-ig szinte teljességében mutatja be a magyar festészet progresszív vonulatát.

IV.–XIII. termekben látható – időrendben – a festészeti, grafikai anyag
(portrék, önarcképek, tájképek, városképek, csendéletek, kompozíciók és absztrakt képek),
a XIV–XVI. teremben a szobrászati anyag.
XVII. terem: Project Room [Utak az absztrakthoz (Victor Vasarely-, Nicolas Schöffer- és Kassák Lajos-nyomatok, továbbá Vaszkó Erzsébet-festmények a Deák-hagyatékból, a megyéhez kötődő Szegedi Csaba-, Szentes Ottokár-festmények és Szabó Tamás-falikerámia, valamint Szikora Tamás 2 dobozfestménye és Mohácsi András két grafikája a Városi Képtár gyűjtéséből)];
XVIII. terem: múzeumpedagógiai foglalkoztatóterem, Diák–Deák Galéria [2018. 11. 23. – 2019. 05. 26.: Jaschik Álmos János vitéz illusztrációi]

Jelen tárlattal a múzeum munkatársai tisztelegni és emlékezni kívánnak a huszonöt éve elhunyt Deák Dénes (Budapest, 1931. május 7. – Budapest, 1993. augusztus 23.) műgyűjtő, mecénás, könyvtáros emléke előtt.

Deák Dénes az 1960-as években megkezdett, majd több évtizeden át folytatott munkájáról így fogalmazott 1988-ban:
„A gyűjtés: mentés. Polgári kultúrával érkeztem a színre, az az ízlésvilág, amelyet a sajátoménak érzek, kihalóban van. […] Azon dolgozom, hogy megmentsem azokat a műveket, amelyeket meggyalázott a koruk, a közöny, vagy a hozzá nem értés. Ez a rangom, egyetlen méltóságom […] Az én értékem abból fakad, hogy értékessé teszek, új értékkel töltök fel műalkotásokat.”

Székesfehérvár városa 1986-ban társa lett a gyűjtőnek az értékmentésben, a művek bemutatásában. A két évig ideiglenes helyszínen bemutatott válogatás harminc éve kapta meg méltó épületét, melyben azóta is működik. Szándéka szerint méltón őrizve és teljesítve a – tragikusan korán elhunyt – alapító szándékát.