Kiss Erika Mária: Mesélő Fehérvár

Kiss Erika Mária
KFIV-82-1/2020

MESÉLŐ FEHÉRVÁR

Székesfehérvár barokk város. Legalábbis a Belváros legjelentékenyebb épületei barokk stílusban épültek. Barokk stílusúak a templomok, a rendházak, a püspöki palota, barokk stílusú az impozáns városháza, és barokk a „város ékköve” a Hiemer-ház, de többségükben barokk arculatot mutatnak a csendesebb belvárosi utcák lakóházai is.

Aztán, ha sétálgatunk ezeken a csendes utcákon, a házak falában itt-ott előtűnnek a kopár kőfalazatok részletei, látunk egy-két apróbb, oda nem illőnek tűnő kőkeretes vagy mérműves ablakot, látjuk a középkori városfalak egyes meglévő szakaszait, és a Romkertnek nevezett ásatási terület maradványait, akkor talán elgondolkodunk az évszázadok titkain. S az évszázadok titkait – dicsőséges vagy tragikus eseményeit, jeles személyiségeit – fejezik ki a város legszebb pontjain elhelyezett szobrok, emlékművek.

Székesfehérvár barokk város. Sétánkat mégis a klasszicista arculatú Szent István téren kezdjük. A tér épületei az egykori városfalak és a déli rondella alapjain jöttek létre. Ennek köszönhető, hogy a tér ovális alakban zárul. A 19. sz. első harmadában klasszicista szellemben kialakult tér meghatározó eleme az 1812-ben felépült Megyeháza (1. kép). Az épület tervezésében több építész mellett Pollack Mihály, a Nemzeti Múzeum tervezője is részt vett. Elképzelése nyomán kapta a ház a klasszicista homlokzatot, melynek timpanonjába a ’90-es években visszakerült Fejér megye címere, ugyanis a helyét évtizedekig vörös csillag foglalta el. A megyecímer témája: Szent István felajánlja a koronát Máriának, Magyarország nagyasszonyának.
A szép, színes virágokkal, fákkal ékes tér északi oldalát a fák királya, a matuzsálemi korú juharlevelű platán árnyalja, védőn övezve Szent István király erőt, állandóságot sugárzó lovas szobrát.

Székesfehérvárt Szent István városának is nevezzük, hiszen 1001-ben Székesfehérváron koronázták, az általa felépített templomban. Erre utalnak a legújabb régészeti kutatások C14-es és dendrokronológiai vizsgálatok alapján értékelt eredményei is.
Ide kötődtek ezután az állami élet ünnepi eseményei, a törvénylátó napok, majd országgyűlések szokása is. (A székesfehérvári országgyűlések közül a legemlékezetesebb az Aranybulla kihirdetését eredményező 1222. évi országgyűlés.)
A városnak régi adóssága volt, egy Szent István szobor felállítása, az 1938-as Szent év – István király halálának 900. évfordulója – azonban halaszthatatlanná tette a megvalósítást. Ekkor került a tér közepére a Sidló Ferenc alkotta Szent István szobor. (2. kép) Az impozáns alkotás méltó államalapító királyunk emlékéhez.

A Szent István térről a város szívébe indulunk. Útközben megcsodáljuk a Maulbertsch-kutat, mely a szomszédos szemináriumi templom freskóinak alkotója tiszteletére készült, és megemlékezünk Petőfi Sándorról, aki Székesfehérvárott ismerkedett a színészi pályával. Az ezt megörökítő emléktábla a március 15-i koszorúzások helyszíne. Az egykori kis lakóház, majd a későbbi mozi helyén ma a Petőfi Ifjúsági Klub működik.

Innen sétálunk tovább, a Püspöki Székesegyházhoz, amelyben ma a belső tér régészeti kutatása, és restaurálása zajlik. A kutatás során feltárultak a környék titkai is. A munkálatok első fázisa a templom körüli tér régészeti feltárása volt, melynek során középkori temető, valamint középkori épületek maradványai kerültek feltárásra. A templom előtti tér kövezetében Géza fejedelem temetkezési kápolnája alapjának rajzolata tűnik fel (3.kép). Bizonyossá vált, hogy a mai bazilika elődje Géza fejedelem négykaréjos kápolnája volt, amelyet a 14. sz-ban keleti irányban megnagyobbítottak. Ez a templom is elpusztult a török időkben, azonban a 18. sz-ban történt átépítés során a középkori templom maradványait a templom alapjaiban-falaiban megtartották. A mostani feltárások alkalmával a legnagyobb meglepetés a középkori templom alapfalainak megtalálása volt, amelyek a székesegyház járószintje alatt, a templom hajójának szinte teljes hosszában megmaradtak.

A tér nagy értéke a Szent Anna-kápolna (3.kép), a kései gótika jellegzetes alkotása, Székesfehérvár egyetlen épségben megmaradt középkori épülete. A Mátyás király korabeli (1470 táján épült) kápolna gótikus ablakai, kapuzatának bélletes díszei, és a csillagboltozatos belső tér sejteti, milyen is lehetett a középkori Székesfehérvár. A kápolna belső falán törökkori festések maradványai jelzik, hogy a törökök valószínűleg imaháznak használták.

A kápolna előtt áll Kálmáncsai Domonkosnak, (4.kép) a királyi bazilika prépostjának (1474-1495), és a kápolna építőjének, Mátyás egyik kedvelt diplomatájának a szobra. A szobor alkotója Ohmann Béla volt, felállítása az 1938-as Szent évben történt.

A Bazilika melletti lépcsőn jutunk le a Hősök terére. A tér meghatározó eleme a Szent István Székesegyház hátsó traktusán, az altemplom lejáratánál kialakított Hősi emlékmű (5. kép), mely az I. világháború áldozatainak állít emléket. Az emlékmű Pásztor János szobrász és Hikisch Rezső építész alkotása 1929-ből. 1956 októberében megemlékezések zajlottak az emlékműnél, és tüntetések is indultak erről a helyről. A szobor nemzeti gyásznapokon megemlékezések színhelye. Talapzatán ma is gyakran látunk gyertyákat és koszorúkat. A ’60-as években eltűnt a fekvő katona alakja, a háborús időkből származó sérülései miatt. Csak 1989-ben egészült ki a kompozíció, miután egy fehérvári tanár, aki diákjaival felvállalta a Sárkeresztúri-úti katonai temető rendbetételét, rátalált a temető bozótos árkában heverő szoborra. Ezután történt meg a restaurálása, és ezután válhatott az emlékmű ismét megemlékezések színhelyévé.
Az emlékmű mögött lejuthatunk a Székesegyház altemplomába, Itt őrzik III. Bélának és feleségének, Antiochiai Annának 1848 decemberében megtalált vörösmárvány koporsóját.

Ha szerencsénk van – és az idegenvezető jól időzített – akkor meghalljuk a szomszédos belső udvarban – a Kossuth utcai belső térben – az Órajáték (6. kép) zenéjét. Az Órajáték középkori környezetben elhelyezve, egy gyönyörűen felújított, ma barokk külsőt mutató ház ékessége, mely meghatározott időközönként sorakoztatja fel történelmi figuráit, finoman csengő bronzharangok dallamára. Az Órajáték Kovács Jenő órásmester munkája, a figurákat a történelmi háttérrel Ecsedi Mária képzőművész tervei alapján Korompai Péter keramikus valamint Diós Tibor fémműves készítette.
Az épület alsó szintjén az órásmester óragyűjteménye került elhelyezésre. A gazdag gyűjteményben toronyóra szerkezetektől apró arany karórákig mindenfajta óra fellelhető.

Az Órajáték nyújtotta kikapcsolódás után jobbra tekintve az Árpád fürdő (7. kép) szecessziós épülete tűnik elénk. Az 1905-ben, Hübner Jenő műépítész tervezte épület – sok éves enyészet után – ma megújulva, eredeti szépségében, szauna, infraszauna, aromafülke és az igényes fürdőkultúra egyéb kellékeivel várja a vendégeket.

Innen kis kerülővel a Szűz Mária-prépostság maradványaihoz, azaz a Nemzeti Emlékhelyhez (8. 8/a. kép) jutunk. Első pillantásra nemigen érzékeljük a hely jelentőségét, hiszen köveket, alapfalakat, sírokat jelző kőlapokat látunk. Azonban ha megismerkedünk a hely történetével, átérezhetjük a diadalt és a gyászt, az építést és a rombolást, történelmünk folytonos hullámzását.
A kezdetben királyi magánkápolna céljára épült bazilikát évszázadokon át szépítették, alakították, bővítették, gazdagították. Eleinte itt őrizték a királyi koronát is. Ez a templom adott helyet a királyi oratóriumnak és az udvari papságnak, de itt folytatták a hiteleshelyi tevékenységet is. A templom a törvénylátó napok, majd országgyűlések színhelye, királyi koronázó és temetkező hely lett. Még töredékes voltában is érzékelhetjük azt a pompát, amely méltóvá tette a prépostsági templomot az állami élet eseményeinek lebonyolítására, Bár az évszázadok során 38 királyt koronáztak, és 15-öt temettek falai között, mégis elsősorban Szent István műveként emlékezünk rá.
A Jeruzsálembe vezető zarándokút – melyet István 1018-ban, a bolgár Keán cár legyőzése után, a bizánci császárral egyetértésben nyitott meg – a város alatt vezetett. Ezáltal a város – a királyi magánkápolna, majd koronázó templom, valamint a körülötte álló épületegyüttes – a Szentföldre igyekvő zarándokok pihenő és szakrális helyévé is vált. A zarándokút megnyitása azonban nemcsak vallásos cselekmény, hanem okos gazdasági lépés is volt, mivel a kelet-nyugati kereskedelem fő szárazföldi ütőere lett – ahogy Győrffy György történész írja.
A romterületen láthatjuk István király és Imre herceg sírhelyét. A hagyomány – és a krónikák feljegyzései – szerint, itt történt szentté avatásuk is, 1083-ban, Szent László király uralkodása idején. A sírok mellett – a legenda szerint – csodálatos gyógyulások történtek.
…s hogy miért vált a földdel szinte egyenlővé Szent István bazilikája, annak nemcsak a török pusztítás volt az oka. Inkább a 18. sz-i időszaknak volt köszönhető, amikor az elhanyagolt, romos épület köveit elhordták a belváros újjáépítéséhez. Az idő múlásával az emberek már el is felejtették, mi rejtőzik a püspöki palota kertjét övező magas kerítések mögött.
A szakszerű kutatások csak 1848-ban kezdődtek a romterületen, amikor 1848. decemberében, kútásás közben véletlenül rátaláltak két háborítatlan sírra, melyeket az akkori kutatók III. Béla és felesége, Antiochiai Anna sírjának tartottak. A régi tudást a mai tudományos eredmények is megerősítik, sőt, a legújabb radiokarbon-vizsgálatokkal egy harmadik sír azonosítása is megtörtént, ez pedig Vak Béla király sírja. A király és a királyné földi maradványai mellett a halotti ékszereik is épségben voltak. A forradalom és szabadságharc eseményei közepette is jelentős esemény volt ez. A döntéshozók el is szállították a földi maradványokat Pestre, hogy végül a Mátyás templom kriptájában találjanak nyugodalmat. Az épségben előkerült halotti ékszerek a Nemzeti Múzeum féltett kincsei közé tartoznak (Székesfehérvárott a másolatokat őrzik).

A romterületet 1938-ra tették látogathatóvá. Erre az időpontra történt meg a terület feltárása, és a környezet kialakítása Lux Géza tervei alapján, a Rákóczi útra nyíló, szimbolikus városkapuval, Szent István mauzóleumával és a középkori városfalra támaszkodó kőtárral. Az épületet díszítő kőplasztikák Madarassy Walter munkái.
A mauzóleumban áll Szent István szarkofágja (9. kép), melyben szentté avatása után helyezhették el földi maradványait. A mauzóleum falait Aba Novák Vilmos történelmi seccói díszítik, középpontjában a Szent Jobb és a Szent Korona történetével, a szarkofág fölött pedig Árkayné Sztéhló Lili Szent István emlékére készült üvegablakai tűnnek fel.

A Mauzóleum bejáratánál egy egyszerűen kialakított kőlapot látunk. Ez alatt helyezték el az osszáriumot, ahol a területen feltárt sírokban talált, azonosítatlan csontmaradványokat – köztük középkori királyaink földi maradványait – helyezték el. A csontok azonosítása a legújabb archeogenetikai vizsgálatok segítségével lehetővé válik. Ez a hely az augusztus 20-i ünnepségek színhelye is.

Ha van elég időnk, érdemes a „szimbolikus városkapun” át kilépni a Várkörútra. Szemben az 1970-es években kialakult városkép tárul elénk, panel lakóépületekkel, az 1978-ban épült Skála (ma Spar) áruházzal és az egykori Alba Regia Hotel helyén létrejött irodaházzal. Itt állt az 1864-bn avatott, neológ zsinagóga, amelyet háborús sérülései miatt lebontottak. Helyén 2004-ben, a Holokauszt 60. évfordulóján felavatták a Zsinagóga-emlékkövet (25. kép) (Csutiné Schleer Erzsébet). A Várkörút déli szakaszán több, a 20. sz. első harmadában épült iskola sorakozik, a forgalmas út északi szakasza pedig az 1930-as években alakult ki, elegáns családi villákkal. Balra a Prohászka liget kínál újabb élményt, a törökverő Wathay Ferenc várkapitány szobrával (Lux Elek), aki a vár eleste után fogságba esve, törökországi börtönökben írta meg Énekes könyvét, benne a Székesfehérvár veszéséről szóló históriáját (26. kép). Itt látható Szent László király (Schwalm László) szobra, és Prohászka Ottokár püspök emlékműve (Ohmann Béla és Weichinger Károly). Mindehhez a hátteret a középkori városfal 106 m-es szakasza adja.

Innen a város szívébe, a Városház térre sétálunk. Séta közben el se tudnánk kerülni, ott áll a tér közepén a Fehérvári Jog, azaz népszerű nevén az Országalma emlékmű (10. kép), Ohmann Béla alkotása. Az emlékmű, mely sugározza számunkra Szfvár történelmi jelentőségét, 1943 óta szerves része a térnek. Ott áll a város szívében, István király bazilikájának baloldali tornya helyén. Naphosszat árad körülötte a járókelők forgataga. Nyolc utca indul ki innen, a szélrózsa minden irányába.

Mert mi is az Országalma? Tudjuk, a koronázási jelvények egyike, a királyi hatalom egyik kifejezője. S vajon miért került ez a királyi hatalmat jelképező szobor Székesfehérvár szívébe? Ahogy Hóman Bálint történész, városunk egykori országgyűlési képviselője fogalmazott: „Székesfehérvár a városok városa, mert a magyarországi települések közül elsőként kapott városi jogot, és ez a jog alapjoggá vált a később alakuló városok esetében.”
Ezt erősíti meg a gömbön körbefutó felirat is, amelynek kapcsán emlékeznünk kell arra is, hogy 38 irályt koronáztak városunk falai között; hogy időszakosan itt őrizték a koronázási jelvényeket, és hogy Székesfehérvár hiteles hely volt. A kezdetekkor az
írásbeliség is ide kötődött. István király évente, augusztus 15-e körül törvénylátó napokat tartott, és 1543-ig, a török uralom kezdetéig 47 országgyűlést tartottak a városban, köztük 1222-ben az Aranybulla kihirdetését eredményező országgyűlést is.

A gömböt – az Országalmát –, az Árpád-házat jelképező három oroszlán tartja.
Az oroszlánokhoz kapcsolódóan történelmi címereket, és a város fontos történelmi
dátumait látjuk. Felül a korona és a kereszt kifejezi, hogy Székesfehérvár az állami és az egyházi életben egyaránt meghatározó szerepet játszott egykor. A medencében csobogó víz a történelmi folyamatosságot jelképezi.
Az 1950-es években megcsonkították az emlékművet, hiszen akkoriban nem volt
kívánatos a történelmi múltra való emlékezés. A gömb 1962-ben kiegészült, de az eredeti formáját csak részletekben, 1985-86-ra nyerte vissza.
Az emlékmű mára a fehérváriak kedvelt találkozási pontjává vált, és ezáltal talán
segít ébren tartani a történelmi múlt iránti emlékezetet is.

.A tér déli oldalán áll a Városháza (11. kép) kettős épülete. Már 1698-ban ebből a nemes arányú, barokk díszítésű épületből irányították a város életét. Az épület azonban az ügyek intézésére az idők folyamán egyre inkább szűkössé vált. A bővítésre különböző elképzelések születtek, mígnem 1938-ra kialakult a végleges, ma is használatos megoldás Kotsis Iván műépítész tervei alapján, Ennek értelmében lebontották a Városháza és a copf stílusú Zichy palota között álló, jelentéktelen kereskedőházat, majd a Zichy palotát kibővítve, egy függőfolyosó segítségével összekapcsolták a Városháza épületével.
Különösen szép a Városháza kapuzata, amely 1717-ben készült. Thomas Walch kőfaragó mester a bejáratot Justitia (Igazságosság) és Prudentia (Okosság) allegórikus alakjaival tette hangsúlyossá. Az íves záródású kapu záróköve felett a városcímer, a kőrácsos erkélyre nyíló ajtó keretezése középpontjában pedig az országalmát és koronát tartó császári sas díszlik.
Tragikus esemény történt 1956. november 4-én, hajnalban, amikor egy szovjet tank robogott a belváros szűk utcáin, és belőtt a városháza kapuján is. Ezáltal Justitia szobra porrá vált. A rombolást azonban viszonylag gyorsan helyrehozták, ma már a régi fehérváriak közül is kevesen emlékeznek rá.
Legalább ilyen gyönyörű a Zichy-palota Kossuth utcai kapuja. A kettős atlaszos kapu felett a Zichy- és a Széchenyi-család egyesített címere látható.
A Városháza folyosóján Aba-Novák Vilmos történelmi falképe, és a koronázási jelvények hiteles másolatai láthatók.

Bár nem tartozik a Városházához, mégis ide kapcsolódik Kocsis Balázs Mujkó szobra (12. kép), amely drótkötélen egyensúlyoz fenn a magasban, a Kossuth utca és a Vasvári Pál utca találkozásánál, szemben a Városházával. Felemelt mutatóújjával a város vezetőit figyelmezteti az eredményes munkára.

A Fő utca felé fordulva pedig szemünkbe ötlik a Püspöki Palota (24. kép). 1777-ben alapította Mária Terézia királynő a Székesfehérvári Egyházmegyét. Az 1803-ban felépült gyönyörű, késő barokk-copf palota homlokzatát püspöki címer, tetőzetét allegórikus alakok díszítik. .
Ősnyomtatványokat is őrző, gazdag könyvtára – melyből az 1980-as években eltűnt négy ősnyomtatvány – 2019-ben ismét teljessé vált bécsi antikváriusoknak köszönhetően, akik a náluk felbukkant köteteket visszajuttatták.

A Püspöki palotával szemben helyezkedik el a ferences rendház, melyben az Egyházmegyei Múzeum kincsei – köztük Szent István koponya ereklyéje és a Szent Imre szülőhelyét jelző, reneszánsz-kori emlékkő töredék – is megtekinthetők.

A ferences templom falán helyezték el a Medgyessy Ferenc alkotta Török kutat, melyet 1938. május 19-én avattak, a város török alóli felszabadulásának 250. évfordulóján.

1942 óta dísze a templom déli falának Fadrusz János Krisztus a keresztfán című, 1892-ben készült alkotásának másolata, a Szent Imre emlékének szentelt templom északi sarkánál pedig Lux Elek alkotása, Szent Imre szobra áll (13. kép).

Érdemes innen egy sétát tennünk a Belváros lüktető ütőerén, a Fő utcán is. Útközben a Szent István emlékjel (14. kép) tűnik fel. A Vas Éva és Hoffer Ottó tervezte alkotás a járda köveiből emelkedik ki. A Pannonhalmi Alapítólevélen 1001-ből fennmaradt jel latin betűkből egy grafikai ábrát alkot. A rajzolat kiadja a Stephanus Rex nevet, és feltűnik benne a Krisztus jel is. Ez a jel idézi azt az alapvető fordulatot, amely a kereszténységhez való kapcsolódásun-kat dokumentálja. A római keresztény kultúra hatásaként a rovásírást felejtésre ítélték, bár – mára már kiderült – a középkor embere, uralkodók, papok, közrendiek is használták. Középkori kódexekben is találtak rovásírásos széljegyzeteket, ill. feljegyzéseket, és Mátyás korabeli, rovásírással írott kötetek is fennmaradtak. 1300 körül épült templomok falán ma is láthatóak rovásírásos feliratok.

Hosszú évszázadokon keresztül a latin volt a hivatalos nyelv, amelyet a ma is használt latin betűkkel fejeztek ki. Mátyás udvarában még a költők is a latin nyelvet használták (Janus Pannonius)

Aztán a török hódoltság megszűntével a Habsburg Birodalom része lett Magyarország, és ezzel – a latin mellett – a német nyelv vált általánossá, és hivatalossá.

A gimnáziumokban latinul és németül folyt a tanítás, a magyart csak ritkán használták.

A 16. sz-tól induló reformáció nemzeti nyelveken szólalt meg, tehát nálunk magyarul. A bibliafordítás is megtörtént. Talán ennek volt köszönhető a 18. sz-ban elinduló magyar nyelvű irodalmi élet, miközben a magyar nyelvű színjátszás – a polgárok lelkesedése révén – egyre népszerűbbé vált. Magyar nyelvű színház már 1818-ban otthonra lelt Székesfehérváron, de már 1814-től magyarul vezették a városházán a jegyzőkönyveket.

A reformkor a magyar nyelv és a nyelvi-irodalmi újjászületés időszaka volt. A reformkori követelések fontos eleme volt a magyarnyelvűség kérdése. 1843-44-es országgyűlésen fogadták el a magyar nyelvet államnyelvként.

A Szent István emlékjeltől indul a Lakatos utca, ahol városunk egyik kedves nevezetessége, a „rózsás ház” található, melyet futórózsák borítanak be, és csodás virágaival egész nyáron elbűvöli az erre járókat, és ahonnan rózsát lopni is szabad!

A Fő utca a 19. sz. utolsó harmadában kapta mai formáját. Kivétel a ciszter templom és rendház, mely a 18. sz. közepén épült. A templom falképei és faragott díszei a páratlan szépségű sekrestye bútorzattal feledhetetlen élményt nyújtanak a betérőknek. A hozzá kapcsolódó rendház ma a Szent István Király Múzeum központja, Némileg rontja az utcaképet az a folyamat, hogy jelenleg – az Árpád-ház program részeként – külső-belső felújítás és rekonstrukció zajlik az épületben. A tervek szerint az Aranybulla kiadásának nyolcszázadik évfordulójára, 2022-ben nyílik meg újra, a „Királyok és szentek – Az Árpádok kora” című nagyszabású történelmi kiállítással.

Szemben a Fekete Sas Patikamúzeum található. A jezsuiták által remekbe készített – Fehérvár legértékesebb látnivalói közé tartozó – patika-berendezés egyben az ország egyik legértékesebb szakmatörténeti emléke.
Így jutunk el a Fő utca és az Ady Endre utca sarkán elénk táruló Mátyás emlékműhöz, (15. kép) amelyet Melocco Miklós álmodott meg, és amelyet a Fehérváron koronázott, és eltemetett nagy király emlékére 1990 tavaszán, halálának 500. évfordulóján avattak.

Kihagyhatatlan látnivaló a Fő utca egyik ékessége, a Virágóra (16. kép), amely az 1960-as évek óta (tavasztól őszig) mutatja a pontos időt. Innen megszemlélhetjük a Vörösmarty Színház (17. kép) épületét, mely 1874-ben nyitotta meg kapuit. A megnyitó előadáson Jókainé Laborfalvy Róza szavalta el Jókai Mór gyönyörűséges Prológját. A nyitó előadás Katona József Bánk Bánja volt, Gertrudist Laborfalvy Róza alakította.

A Virágóra mögött az Országzászló emlékmű (18. kép) látható. Eredetileg 1936-ban állították, Rimanóczy Gyula tervei alapján. Az ’50-es években eltűnt a térről, majd 2018-ban, polgári kezdeményezésre, felújították. A körülötte kialakított kellemes parkban a hosszú séta után jólesik a pihenés. Megpihenni azonban itt csak rövid időre érdemes, mivel – visszatérve a Fő utcára (19. kép) – csábító cukrászdák, sörözők és kávézók kínálnak igazi kikapcsolódást.

Immár ismét a Városház téren járunk. A tér nyugati oldalának egyik meghatározó eleme Pátzay Pál lovas szobra, a 10-es huszárok emlékműve (20. kép). Az alkotást a 10-es huszárok által Limanovánál vívott győztes csata évfordulóján, egyben az ezredparancsnok, Mackensen tábornok születésnapján, 1939. december 9-én avatták fel. Az évfordulón a hagyományőrző fehérvári huszárok – huszár egyenruhában, lóháton felvonulva – évről-évre ünnepséget tartanak.

A séta befejező szakaszán láthatjuk Lugossy Mária alkotását: A második világháború áldozatainak emlékművét (21. kép).
Az emlékmű mondandóját, a sokat szenvedett város minden áldozatát – a II. világháború során elhunyt hősi halottak, polgári áldozatok, antifasiszták, deportáltak emlékét – a ciszterci templom háborúban megsérült harangja hűen fejezi ki.

A tér északi sarkában áll a „város ékköve”, a Hiemer-ház. A középkori piac helyén a 18. sz-ban kialakult copf stílusú épülettömb sokféle funkciót töltött be az évszázadok során. 1714-től itt volt a városbíró háza, másik szárnyában Caraffa generális szállása. Később tiszti szállás, majd 1883-tól Városi Ipari Tanonciskola, 1920-tól a Városi Zeneiskola működött falai között. Az 1950-es évektől leánykollégium, különféle hivatalok és lakások is voltak az épületben 1990-ig. Ekkorra azonban az épület állaga leromlott, sőt életveszélyessé vált, ezért lezárták, és a belső tereket régészek, restaurátorok vették birtokba. Munkájuk nyomán feltárultak az épület titkai: középkori falrészletek, festett falak, freskós termek, stukkós mennyezetek, apró, fakeretes ablakok kerültek felszínre, amelyek meghatározzák az egyes helyiségek mai funkcióját is. Bálterem, házasságkötő terem, kisebb tárgyalótermek sorakoznak az épületben, de az elegáns étterem és kávézó mellett a Hétmérföldes Babamúzeum, és Tourinform Iroda is itt kapott helyet.

Továbbsétálva, a Liszt Ferenc utcában a kedves idős asszony, a fertályos Kati néni (22 kép), szobrát láthatjuk. A szobor Székesfehérvár szobrászának, Kocsis Balázsnak az
alkotása. Ő még ismerte Kati nénit, aki a város túlsó végéről, Felsővárosról tolta évtizedeken át, nap mint nap a portékáját, köztük a jóféle kacsa- és libafertályt a fehérvári piacra, még a ’90-es években is. Kati néni szobra körül évente, november 25-én kedves ünnepség zajlik, a Katalinok tiszteletére, és persze Kati néni emlékére. A városban él egy hiedelem, miszerint aki Kati néni orrát megsimogatja, szerencsés lesz!

Sétánk befejező állomása az Autóbusz pályaudvar szomszédságában álló Püspökkút, mely Bory Jenő műve (23. kép). Az 1929-ben készült szobor története mozgalmas volt. Állt a Városház téren, majd a Vasútállomás előtt. A II. vh-ban megsérült, és helyreállítás helyett inkább szétszedték, és alakjait raktárban tárolták. 1972-ben került jelenlegi, méltó helyére. Ebben az évben ünnepelte Székesfehérvár városa alapításának 1000 éves évfordulóját. A kút körül mára kialakult a kellemes park, a fehérváriak és az autóbusz indulására várakozók kedvelt pihenőhelye.

A Püspökkút a korai magyar állam életében fontos szerepet játszó egyházi személyiségeknek állít emléket. Láthatjuk itt Szent Adalbert vértanút, Géza fejedelem és fia, Vajk megkeresztelőjét, Boldog Mór pécsi püspököt, Szent Gellért csanádi püspököt, Szent Imre nevelőjét, valamint Boldog Asztrik pécsi püspököt, aki elhozta
II. Szilveszter pápától a koronát István királynak. A korona átadásával a pápa befogadta a magyarságot az európai népek sorába, István pedig a korona átvételével vállalta a békét, és a keresztény Európához való kapcsolódást.
Az alakok között emelkedő oszlopot a négy evangélista szimbólumai díszítik, tetején egy páncélos vitéz szobra őrködik.

A Püspökkút mögött feltűnik a városfal egy szakasza, amely a park kialakításának köszönhetően vált láthatóvá. A városfal mögött a Szent István Székesegyház tornyai emelkednek. Ezzel a varázsos városképpel búcsúzhatnak a vendégek Székesfehérvártól. Ez a jellegzetes városkép az erre járók, és az itt vezető, forgalmas úton közlekedők számára is feledhetetlen élmény.

***

Ezzel természetesen nem ért véget az élményt adó fehérvári látnivalók sora:
A Fő utcán tovább haladva a patinás Magyar Király Szálló tűnik elénk, majd a Zichy ligetbe érünk, ahol Székesfehérvárhoz kötődő személyiségek, Ybl Miklós, Klebelsberg Kunó és gróf Zichy Jenő szobrát is felfedezhetjük. A park közepén téli időszakban korcsolyapálya működik. Innen hamarosan elérjük a pihentető kikapcsolódást nyújtó Rózsaligetet, ahol megízlelhetjük a Csitáry-kút vizét, majd elsétálhatunk a Csónakázó tóhoz.

Moskovszky Éva játékgyűjteménye a Hiemer-házban, a Csók István Képtár időszakos kiállításai, a Bory Vár és a Sóstó Természetvédelmi Terület megtekintése feledhetetlenné teszik a Fehérváron töltött időt.

A programok között pedig érdemes egy frissítő fürdőt venni az Árpád Fürdőben, a Városi Strandfürdőben, vagy a Városi Uszodában.

MESÉLŐ FEHÉRVÁR – KÉPGALÉRIA