Indulás előtt persze nem árt összekészíteni egy felhasználói „túlélőcsomagot”. Mi pakoltunk egy tarisznyába ócska, de vaskos újságpapírt (régi magazin a legjobb), pár üres kindertojás kapszulát, egy kis madzagot, két gémkapcsot, s némi elemózsiát persze.

A Sár utca felől közelítettünk, elkerekeztünk az Ikon Klub előtt, ahol rövid megálló során csodáltuk meg az egykori, több száz éves sörfőző vízimalmok 21. századi maradékát. Igen ütött-kopott, aládúcolt állapotban van, az igaz, de itt szintet lép az előtte zúduló patak, igen gyors sodrással, így először itt eresztettünk be néhány frissen hajtogatott kishajót, el is tűntek hamar a szemünk elől. A kanális partján több sétáló, vadászó macskával találkozhatunk, majd a Fürdő sor felé tovább haladva hamarosan szó szerint a terepen találjuk magunkat – a gyerekeket kifejezetten szórakoztatja, hogy belehajthatnak a hepékben és hupákban összegyűlt esővízbe (száraz évszakban a porladt mélyedésekbe). A sportpályák végében hatalmas fák árnyékában igazi erdei játszóteret találunk, amely csúcsidőben is kényelmesen élvezhető egyébként évről-évre fejlesztgetik is, legutóbb például egy talajba süllyesztett gumiasztal került ide, amit óvodás-kisiskolás is szívesen kipróbál.

Itt van a talán leghosszabb „függőkötélpálya”, amin egész hosszan csúszhat a gyerkőc. Hintából is dupla mennyiséget találunk a területen, mint amihez egyébként máshol hozzászoktunk.
Ha tényleg hoztunk magunkkal elemózsiát, itt a legjobb elkölteni. Pad, szemetes, a sportpályák oldalában folyóvizes egység is rendelkezésre áll. Ha viszont mindent zárva találunk, kézöblítésre még mindig ott a játszótér mögött szaladó patak. A partja itt-ott kissé meredek, vigyázzunk! Ha mégis sikerül becsúszni papírcsónak eregetés közben, feltétlenül viseljünk gumicsizmát! A papírladik útját a patak mentén egészen hosszan követhetjük, míg csak az atlétikapálya mögött lévő horgásztóhoz nem érünk. Miután a patak hordalékát itt vasráccsal zárták el a tófelülettől, megtalálhatjuk kissé elázott, fennakadt hajócskáinkat is.

Mivel ezen a szakaszon mindig találkozni szép időben futókkal, kutyasétáltatókkal, bőven élhetünk társasági életet is. A buckás, göröngyös talaj a kicsik talpát, izmait is megdolgoztatja.

A patak felé találunk egy kék vasrácsot, amelyre felállva jó pecázó hely kínálkozik. Innen fogni ugyan nem fogunk semmit, a zsinórból és széthajtogatott gépkapocsból sebtiben eszkábált készséget lógatni mégis jó mulatság. Ha meguntuk és tovább kerekezünk, bal kéz felől pár méter múlva megtaláljuk a merészebbek által használt bringacross-pályát, amelyen a kisebb lejtésű, enyhébb pályát a kezdők is kipróbálhatják (de csak jó fékekkel és biztos kerékpártudással, mert a földes, kavicsos lejtőkön könnyen megfarolhatunk, kicsúszhatunk!)

Itt kínálkozik a második lehetőség a falatozásra, mert a pályák elé két fedett, asztalos leülős helyet is építettek.
A földút végén aszfaltra térhetünk rá, ha már korábban le nem tértünk a bal kéz felé eső bokros-ösvényes beugróknál. Az elkerülő főút szomszédságában lévő Kereszttöltés úton jól lehet száguldani, gyorsulni – a kétoldalt növő fák kellemes illatot szolgáltatnak hozzá, gyűjthetünk bodzavirágot, később bodzabogyót, különleges virágú akácot, a kiszáradt kanálisban pedig mindig tanyázik pár béka.

Ha a crosspálya előtt mégis az erdőbe kanyarodunk a patak mentén, végül körbekarikázhatjuk a kacsákkal szegélyezett hátsó tavat is, amely mellett az extrém biciklisek gyakorlópályája mellett lyukadunk majd ki. Túránkat a Fürdő sor hátába kerülve, a Szabadművelődés háza melletti játszótéren, egy kiadós mászókázással fejezhetjük be.

És a közel két óra úgy elszalad a Bregyóban – amelyről azt hittük, unalomig ismerjük -, mint a pinty.