A vár története 1912-ben kezdődött, amikor Bory Jenő a Székesfehérvár melletti Mária-völgyben megvásárolta azt az egyholdnyi területet, ahol eleinte csak egy kis présház állt acélból. Itt töltötte a nyári időszakot családjával. Ezt követte a háború kitérője, mely az itthoni építkezés megkezdésére sarkallta. Bory Jenő saját műalkotásának tekintette a várát, nem annyira épületnek, mint inkább szobornak. Háza összefoglaló tervek nélkül, évről-évre fejlődött, terjeszkedett. A látszólag öncélú díszítményekkel ellátott, túlméretezett lakóház a magyarországi szimbolikus építészet különös példája. A vár alaprajza is szimbolikus, két eszmei centruma: a hitvesi szeretet kápolnája és a műterem, Bory Jenő életének két sarkalatos pontját jelképezik. Az épületben több száz, a legváltozatosabb technikával készült szobor található. A falakat elborítják a festmények. A vár külső és belső tereiben a legváratlanabb helyeken tűnnek fel a mozaikok, üvegfestmények, díszkutak.  Nem a rajzasztalon születtek meg az épületek, hanem a helyszínen alakultak ki az alapeszme költői részletei. Bory, a tervező építész volt az építésvezető, a tót pallér, a kőműves is. Néhány egyszerű munkással 1923-tól 1959-ig, haláláig építette, bővítette, díszítette, gazdagította ezt a csodás alkotást. A vár kazamatájától a kilátótornyokig 30 méter a legnagyobb. Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség, köztük három műterem, mindenütt szobrok, képek, régiségek, műtárgyak.
A vár százoszlopos udvarának körbefutó folyosóin a magyar történelem nagy alakjai, hősök, dalnokok és királyok sorakoznak Álmos ősvezértől Tinódi Lantos Sebestyénig.

A Moskovszky-gyűjtemény 1998-ban került Székesfehérvárra. 2011-igFehérvári Babaház néven működött a Szent István Király Múzeum részeként. Az első állandó kiállítást Illyésné Ötvös Tünde, a Szent István Király Múzeumrestaurátora rendezte, s az ő érdeme, hogy Moskovszky Évának a gyűjtemény elhelyezésekor Székesfehérvárra esett a választása. A mindenkori városvezetés támogatása, valamint Illyésné Ötvös Tünde gondossága jelentette a gyűjtő számára a garanciát arra, hogy páratlan értékű babacsaládjai minden ingóságukkal együtt biztonságos és szerethető, valódi otthonra találnak városunkban. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata a gyűjtő és a gyűjtemény iránti elkötelezettségét fejezte ki azzal, hogy 2012-ben a Moskovszky-gyűjteményt a város legértékesebb építészeti alkotásában, a Hiemer-Font-Caraffa épületegyüttesben helyezte el. A megújult állandó kiállítás igazodik a korábbi kiállítás és elsősorban a gyűjtők azon törekvéséhez, hogy a kicsiny tárgyakból együtteseket lehessen kialakítani, amelyekben a különböző stílusú tárgyak jól megférnek egymás mellett. Moskovszky Éva és Auer Erzsébet tevékenységének nem a tárgyak kronológiai vagy stílustörténeti bemutatása, hanem a játszás, a szerepjáték volt a célja, így a gyűjtemény bemutatása kapcsán a kiállítás rendezői is ezt az elvet követték.

Réber László művei első alkalommal 2005-ben egy csoportos kiállításon szerepeltek Székesfehérváron. Az Aranykor. Az 1960-as évek grafikája című tárlaton a korszak legkiemelkedőbb grafikusainak sorában Réber László is helyet kapott. A kiállítást követően a művész lánya, Widengard Krisztina a Szent István Király Múzeumnak több mint 1300 grafikát adott át letétbe. Az átvett művekből Gartner Petra művészettörténész rendezésében 2008-ban nyílt retrospektív kiállítás, a székesfehérvári Csók István Képtárban. A kiállítás népszerűsége már ekkor bizonyította, hogy érdemes a művész önálló grafikai alkotásaiból és könyvillusztrációiból állandó kiállítást rendezni.

Egyemeletes barokk épület a 18. századból. Homlokzatát a 19. századvégi átépítések elrontották. A patika a ház földszinti részét foglalja el. Vörös márvány bejárata és kirakata finom füzérdísszel a késő eklektika korából való. Az 1688 óta működő városi gyógyszertárat 1745-ben 1200 Ft-ért vásárolták meg a jezsuiták a volt patikus, Johann Mehler örököseitől. A patika 1748-tól az épülő rendházban kapott helyet. 1758 folyamán készítette el a jezsuita asztalosműhely a patika bútorzatát. A helytartótanács 1774-ben árverésre bocsátotta a patikát, amelyet felszerelésével együtt Walter Ferenc vásárolt meg, 8160 Ft összegért. Ekkor költözött jelenlegi helyére a gyógyszertár. A műemlék patika 1971-ig működött. Ekkor helyreállítva eredeti barokk szépségét, 1973 óta múzeumként tekinthető meg. A patika csaknem négyzet alakú officinájának boltozatos mennyezetén a helyreállítás során egyszerű barokk mennyezetfestés került elő. A gazdagon faragott és aranyozással díszített tölgyfa bútorzat három részre tagozódó polcos állványzatból áll. Két ajtónyílás között 1-1 kissé kiugró padon álló alul fiókos sorokkal, felül nyitott polcokkal tagolt állvány helyezkedik el. Az egykori barokk kiszolgálóasztal sajnos nem maradt fenn. A mai empire stílusú patkó alakú pult, a 19. sz. első harmadában került a középső állványzat elé. Néhány üvegedény a jezsuiták címerével ékes, ezek a patika legkorábbi készletéből valók. Talán az ő idejükből származnak a szépen festett fatégelyek is, s ezek későbbi átfestéseinek a hosszú sorozatát az állványzaton kísérheti figyelemmel a látogató. Már 1774 után készültek a kétfejű sassal díszített kenőcsös tégelyek. Az egykori jezsuita patika felszereléséből maradt ránk a szép márvány prés, egyik oldalán "Apotheca J. Alba Regalensis", a másikon "Anno 1752" felírással, a préshez tartozó rézmozsárral együtt.

Ma itt található a múzeumi könyvtár, a Marosi Arnold Látványtár a földszinten, az első emelet az állandó néprajzi kiállításnak ad helyet, míg a második emeletet elfoglaló időszaki kiállítótér nagyszabású művészeti kiállítások és események helyszíne.

A székesfehérvári Vörösmarty Színház hazánk egyik legújabb, és mégis a legrégebbiek közül való színháza. Az eredeti színház átadására 1874. augusztus 22-én került sor, az avatási ünnepségen a Kisfaludy Társaság képviseletében Jókai Mór és Gyulai Pál, a Tudományos Akadémia részéről pedig Arany László és Pulszky Ferenc jelent meg. Jókai alkalmi köszöntőjét Laborfalvi Róza mondta el; az avató díszelőadáson Katona József Bánk bánját mutatták be. A fehérvári színháznak nagy múltja, dicső szerepe volt a magyarországi színjátszás történetében. Színpadán a legkiválóbb magyar színművészek léptek fel: Varsányi Irén, Hegedűs Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Ladomerszky Margit, Bajor Gizi. 

A második világháború során, 1944-ben a nagy múltú színház elpusztult, teljesen kiégett. Széleskörű társadalmi összefogás keretében a város lakossága újjáépítette a színházat, amely 1962. november 7-én nyitotta meg ismét a kapuit: ekkor a budapesti Nemzeti Színház mutatta be Vörösmarty Csongor és Tünde című darabját Törőcsik Mari és Bitskey Tibor főszereplésével, Marton Endre rendezésében.

A színház épületét 2005-ben újították fel. A korábbi belső elrendezést teljesen szétbontották, a nézőtér visszakapta színházi jellegét, megszűnt az erkély, helyette páholyokat alakítottak ki és az egész nézőtér légkondicionált lett. Csúcstechnikát építettek be a Nagyszínházba is: új világítási hidak, új reflektorok, motoros díszlethúzók vették át a korábbi, mára már teljesen elavult színpadtechnika feladatait.

Pa­lo­ta­vá­ros két kö­zép­ko­ri kül­vá­ros­ból, a Szi­get­ből és a Rác­vá­ros­ból ala­kult ki. A Pa­lo­ta­vá­ros észa­ki ré­szét ké­pe­ző Rác­vá­ros fő­ut­cá­ja a Rác ut­ca volt, amely­ben a 16. szá­zad má­so­dik fe­le óta össz­pon­to­sult mind­az, ami a szerb (rác) nem­ze­ti­ség it­te­ni tör­té­ne­té­hez kap­csol­ha­tó: a ­temp­lom, a szerb is­ko­la, a föld­mű­ve­sek, ipa­ro­sok és ke­res­ke­dők há­zai. Az utcában található szerb ortodox temp­lom ér­té­kes mű­em­lék, amely­nek kül­se­je sze­rény­sé­gé­vel, egy­sze­rű­sé­gé­vel, kis mé­re­té­vel tű­nik ki a vá­ros töb­bi temp­lo­má­hoz ké­pest. Ba­rokk stí­lu­sú, egy­ha­jós, egy­tor­nyú épít­mény. Ke­resz­te­lő Szent Já­nos szü­le­té­se em­lé­ké­nek szen­tel­ték.

A Palotavárosban, tízemeletes panelházak tövében húzódik a 80-as évek óta skanzenként megőrzött Rác utca, központjában a szerb ortodox templommal és néhány, az egykori Rácváros hangulatát megőrző, a hagyományos népi építészet elemeit tükröző, ám új funkciót kapott épülettel.

A Rác utca 11. számú házban 1988-ban nyílt meg Palotavárosi emlékek címmel a Palotaváros történetét és néprajzát bemutató kiállítás. Ez az egyik legtipikusabb szerb földműves ház, amely teljes mértékben őrzi eredeti berendezését. A hátsó szobában látható kiállítás a Palotaváros egykori társadalmát, életmódját idézi fel.

Ez a városrész híres volt kézműveseiről, iparosairól. A patakokkal, csatornákkal szabdalt terület elsősorban a sok vizet igénylő mesterségek (csapók, vargák, tobakosok, tímárok) számára volt megfelelő. A XVII–XVIII. században betelepülő szerbek (rácok) közül sokan kereskedelemből éltek. A kiállításon a régi palotavárosi mesterségekhez kapcsolódó tárgyakat, munkaeszközöket, dokumentumokat is tanulmányozhatunk.

Egy következő helyiségben a Dietrich-kalaposműhely berendezése, szerszámai, gépei láthatók. Pa­lo­ta­vá­ros hí­res ka­la­pos di­nasz­ti­á­já­nak meg­ala­pí­tó­ja az 1891-ben fel­sza­ba­dult Diet­rich Ede volt, akit fia, Ist­ván kö­ve­tett a Szömörce majd a Csapó utcában működő mű­hely­ben. A múzeum 1986-ban tőle vásárolta meg a kalapos szerszámokat és a teljes felszerelést.

A vadonatúj történelmi játszóparkban a legkisebbek és a legnagyobbak is kipróbálhatják a legősibb és a legújabb játékokat. A romantikus Rózsaliget és a csodálatos Csónakázó tó szomszédságában, közel kéthektáros fás, ligetes területen várja a kis királyfiakat és királylányokat ez a vidám park a régi Vidámpark területén.

Több mint félszáz fa játékeszköz csábít játékra hét játéktéren, köztük a játszófaluban, a fűszerek labirintusában, a várban, vagy a koronázó dombon. A történelmi játszóparkban az egykori koronázóváros múltjába is bepillanthatnak a látogatók. A parkon interaktív feladatok vezetnek végig, melyek okostelefonnal és hagyományosan is elérhetők. A központi épületben választható programok között kinect játéksarok, középkort idéző programok, kosztümös bemutatók és előadások kínálnak számtalan élményt.

A Koronás Parkba fejlesztett vadonatúj interaktív informatikai játékok is kipróbálásra várnak:

Kinect játéksarok - virtuális koronázás és harc Fehérvár visszafoglalásáért, valamint a Titkok Parkja nevű QR kód alapú okostelefonos kalandjáték

Az Alba Regia Sportcsarnok Székesfehérvár történelmi belvárosának peremén található, forgalmas útvonalak találkozásánál. A csarnok építésétől (1978) kezdve az Alba Regia Sport Club otthona. Ebből fakadóan elsősorban a klub szakosztályainak megfelelően épült és hasznosul jelenleg is. A 650 m2-es küzdőtér a kézilabda kivételével bármilyen teremsport űzésére alkalmas (kosárlabda, kispályás foci, röplabda, asztalitenisz stb.). A sportcentrumban  1db 450 m2-es és 1db 100 m2-es kondicionálóterem áll a sportolni vágyók rendelkezésére szakképzett edzői gárda segítségével. A sportban elfáradtak részére kulturált, sportkörnyezetbe illő kávézó nyújt további kellemes kikapcsolódást. A sportcsarnokban 1700 ülőhely van, de pl. koncert, vagy más színpadot igénylő műsor esetén a küzdőtéren további 1000 néző helyezhető el. A sportcsarnokban rendszeresen neves művészek, együttesek lépnek fel. A küzdőtér kiválóan alkalmas bálok, fogadások, sok embert megmozgató ünnepélyes rendezvények, vállalati összejövetelek megtartására. A sportcentrum környezetében több parkoló található, a vizesblokkok mennyisége és rendezettsége 2-3 ezer vendég kulturált kiszolgálását teszi lehetővé.  

A mai stadion helyén már a második világháborút követő időkben labdarúgópálya működött, 1948-tól 1950-ig, illetve 1959 és '62 között itt bonyolították a fehérvári csapatok nb1-es mérkőzéseit. A stadion építése 1963-ban kezdődött és négy éven át tartott. Az építkezésre a városi üzemek adományaikkal, Székesfehérvár lakosai pedig munkaerejükkel segítették a stadion felépültét. Az új pálya felavatására 1967. szeptember 20-án került sor. A nyitómérkőzést a VT Vasas és a Rot-Weiss Erfurt játszotta. A mérkőzés 2-3-as vendég sikerrel zárult. A Sóstói stadion a maga korában magas színvonalú műszaki létesítménynek számított.

Az 1970-es években folytatódott a stadion építése, ekkor készültek el a kapuk mögött lévő lelátókanyarok. Ezek a fő lelátóval ellentétben nem egy saját terhét viselő betonszerkezetként épültek meg, hanem a pálya két végén felhalmozott földrakásokon.1978-ban telepítették az esti világítást lehetővé tevő kandelábereket. A szocialista korszak utolsó nagy modernizációja 1982-ben zajlott le.

A Sóstói az ezredfordulóra magyar viszonylatban nagy, de elavult stadionnak számított. Az egyik legnagyobb magyar városként Székesfehérvár is bekerült az első Orbán-kormány által elindított stadionrekonstrukciós programba. A felújítást siettette, hogy a stadionnak szerepet szántak a 2008-as (majd később a 2012-es) EB-pályázatban is. A rekonstrukció 2002-ben kezdődött el, a következő két évben épült fel a teljesen új főlelátó. Az új létesítményt úgy alakították ki, hogy az az UEFA szigorú elvárásainak is megfeleljen, igaz az EB-pályázatok sorozatos bukása miatt a fejlesztések a későbbiekben nem folytatódtak. 2010-ben a Videoton jó bajnoki szereplése nyomán bővítették a VIP-szektort és valamennyi szektorban székeket szereltek fel, hogy a stadion a nemzetközi mérkőzések során minél több nézőt fogadhasson.

A Bregyó közben található Ifjúsági Sportközpont változatos sportolási lehetőséget biztosít az ide látogatóknak. Több sportpálya várja a mozogni vágyókat: a csapatsportok szerelmesei futballozhatnak, kézilabdázhatnak, akár teniszezhetnek vagy fallabdázhatnak is. Ezen kívül salakos atlétikai pálya is rendelkezésre áll. A fiatal generáció számára speciális pályákat alakítottak ki: a görkorcsolya, gördeszka és a BMX virtuózok is bátran gyakorolhatnak. A Regionális Atlétikai Központ a profi atléták mellett az amatőr futókat és a szabadidősportot is szolgálja. Az infrastrukturális fejlesztésnek köszönhetően az új csarnokban a jövő bajnokait nevelhetik ki a magyar atlétikának. 

Garantált túrák:
A Sóstó Látogatóközpont szakvezetői meghirdetett időpontban a természetvédelmi terület érdekességeit bemutató, tematikus túrákra invitál, emellett pedig reflektorfényes stadiontúrákon kalauzolja az érdeklődőket, nem csak a foci szerelmeseit! A túrák időpontjai a Sóstó Székesfehérvár facebook oldalon érhetőek el.

Programlehetőségek csoportok részére:

Egy egész nap a Sóstón? Miért ne? Mi megtöltjük élménnyel! A tanösvény, interaktív táblák, madármegfigyelő lesek és a remek piknikezési lehetőséget adó Zöld tanya mellett a turistacsoportok, osztálykirándulók, óvodás csoportok részére a környezeti nevelők szakvezetései mellett a Látogatóközpont területén interaktív foglalkozások és előadások is színesítik a kirándulást, melyről általános tájékoztató árlista ide kattintva érhető el. Pontos ajánlatért keresse a Sóstó Látogatóközpont munkatársait az alábbi elérhetőségeken.

Sóstó Látogatóközpont

Uszoda
Az uszodában 2 medence található, melyek közül az egyik egy 8 pályás versenymedence, a másik pedig egy tanmedence.Az uszoda rendszeresen ad otthont úszó- és szinkronúszóversenyeknek, öttusa fordulóknak és vízilabda edzőtáboroknak.  Az alagsorban három szaunával várjuk vendégeinket, melyekhez két csobbanó medence tartozik. Az uszodában masszázs szolgáltatás is elérhető továbbá a versenysport mellett a szabadidő hasznos eltöltésére több sportegyesület várja a sportolni, pihenni vágyókat.  A 2x18 állásos vizesblokk a vandálbiztos zuhany-csaptelepeknek köszönhetően energiatakarékossá is vált. A vizesblokkokban az összes szaniter új és a csatornarendszer teljes cseréje is megtörtént. Az új vizesblokkokban a falon lévő érzékelő megérintésével körülbelül 20 másodpercig folyik az állandó, 36 ° C fokos víz, amelyet központilag biztosítunk a vendégeknek. A medencetérben kialakítottunk három zuhanyzót a családok részére. Így például az úszóedzés vagy tanfolyam végén a gyermekek már a medencetérben le tudnak mosakodni. Az őket kísérő szülőknek, hozzátartozóknak pedig nem kell bemenni velük a zuhanyzókba.