A templom első említése 1031-ből származik. A háromhajós, négytornyú épület 1543-ig a magyar királyok koronázó temploma volt, a középkorban 38 magyar királyt koronáztak itt. A tragikusan hirtelen elhunyt Szent Imrét apja, az államalapító Szent István király, a saját nyughelyének építtetett bazilikában temettette el. Később 14 magyar király és számos királyi családtag talált itt örök nyughelyet. Itt tartották az országgyűléseket, itt volt a királyi trón, itt őrizték az ország kincstárát, az állami levéltárat, a koronát, a jogart, a kardot és a palástot. 1601-ben felrobbant, majd köveit a XVIII. sz-ban fokozatosan elhordták az új építkezéshez. Az 1862-ben elkezdett ásatások a mai napig tartanak. A terület kialakítására, feltárására és bemutatására 1938-ban, Szent István halálának 900 éves évfordulója alkalmából került sor. A ma is látható mauzóleum és árkádsor Lux Géza tervei szerint épült. Itt kapott helyet az a szarkofág is, mely Szent István földi maradványait foglalta magába.

Székesfehérvár szabad királyi város jogállását az államalapító Szent Istvántól kapta. A köznyelvben Országalmának nevezett „Fehérvári jog” című alkotás ennek az ősi kiváltságnak állít emléket. A szovjet katonaság 1945-ben a kompozíciót bedeszkázta. Az ötvenes években félbevágták, eltávolítva a felső részét a kereszttel együtt. Kerek formáját az 1960-as években nyerte vissza, majd 1986-ban a kereszt is visszakerült a helyére. A kútmedence fölött elhelyezkedő szobor talapzatán három oroszlán tartja az Országalmát. Mindegyikük egy-egy címert őriz: az ország címert, a városcímert és II. András címerét. Az alattuk levő három évszám a város életének jelentős eseményeit jelöli.

1001- István királlyá koronázása

1688- a város felszabadulása a török uralom alól

1938- István király halálának 900. évfordulója

Az Országalmát közrefogó Püspöki Palota és Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum mellett a tér meghatározó épülete a Városháza. Az épület jobb oldali szárnyát az 1698. évi telekkönyv már városházaként tartja nyilván. A városban látható három Aba-Novák Vilmos által készített falkép egyikét őrzi, valamint itt helyezték el a 2013-ban közadakozásból megvásárolt Szent Korona hiteles másolatát is.

A vár története 1912-ben kezdődött, amikor Bory Jenő a Székesfehérvár melletti Mária-völgyben megvásárolta azt az egyholdnyi területet, ahol eleinte csak egy kis présház állt acélból. Itt töltötte a nyári időszakot családjával. Ezt követte a háború kitérője, mely az itthoni építkezés megkezdésére sarkallta. Bory Jenő saját műalkotásának tekintette a várát, nem annyira épületnek, mint inkább szobornak. Háza összefoglaló tervek nélkül, évről-évre fejlődött, terjeszkedett. A látszólag öncélú díszítményekkel ellátott, túlméretezett lakóház a magyarországi szimbolikus építészet különös példája. A vár alaprajza is szimbolikus, két eszmei centruma: a hitvesi szeretet kápolnája és a műterem, Bory Jenő életének két sarkalatos pontját jelképezik. Az épületben több száz, a legváltozatosabb technikával készült szobor található. A falakat elborítják a festmények. A vár külső és belső tereiben a legváratlanabb helyeken tűnnek fel a mozaikok, üvegfestmények, díszkutak.  Nem a rajzasztalon születtek meg az épületek, hanem a helyszínen alakultak ki az alapeszme költői részletei. Bory, a tervező építész volt az építésvezető, a tót pallér, a kőműves is. Néhány egyszerű munkással 1923-tól 1959-ig, haláláig építette, bővítette, díszítette, gazdagította ezt a csodás alkotást. A vár kazamatájától a kilátótornyokig 30 méter a legnagyobb. Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség, köztük három műterem, mindenütt szobrok, képek, régiségek, műtárgyak.
A vár százoszlopos udvarának körbefutó folyosóin a magyar történelem nagy alakjai, hősök, dalnokok és királyok sorakoznak Álmos ősvezértől Tinódi Lantos Sebestyénig.

Az órajáték figurái a magyar történelem olyan királyi személyiségeit ábrázolják, akiknek nevéhez legendák fűződnek. A történelmi alakok először délelőtt tíz órakor jelennek meg zenei kísérettel, majd a város templomaiban egyszerre megkonduló déli harangszó után ismét láthatjuk őket. Ezt követően kétóránként, délután kettő, négy és hat órakor vonulnak fel a királyi alakok. A harangjáték zenéje az „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga” című népének, mely István királyhoz fűződik, és egy középkori dallam, az „O Pastor aeterne”. Az órafigurái a harsonás, Szent István király és Imre herceg, Szent László király, Szent Erzsébet és Szent Margit, Mátyás király és Beatrix királyné. Az óramű számlapja különleges, 24 órás beosztású. A világos alapon lévő számok a nappali órákat, a sötét alapon lévők az esti és éjszakai órákat mutatják. A 12 hónap nevét felsoroló körívhez kapcsolódik a csillagtérképeket ábrázoló tárcsa. Ez havonta fordulva a megfelelő ábrát a hónap nevéhez igazítja, így egy év alatt fordul körbe a számlapon.

Az Óramúzeumban több száz különböző korból származó fali-, asztali-, zseb- és karóra, sőt egy 17. századi toronyóra szerkezet is látható. Előzetes bejelentkezés alapján tekinthető meg, minimum 10 főtől.

A vásárlás vagy ajándékozás révén a gyűjteménybe került alkotások jelentős része az 1945-től napjainkig tartó időszakból való. Ebből egy válogatást az Új Magyar Képtár állandó kiállításán tekinthet meg a látogató. A kiállítás kronologikus sorrendben mutatja be a II. Világháború utáni időszak legfontosabb és progresszívnek ítélt tendenciáit.

Az épület adottságai és a helyszűke miatt képtelen vállalkozás az 1945-től napjainkig tartó időszak művészetét akár egy gyűjteményen keresztül is a maga teljességében megragadni. Jövőbeni szándékunk szerint a tetemes mennyiségű raktári anyagból művek gyakori cseréjével szeretnénk a közönség számára minél többet bemutatni.

A háromszögű tér súlypontjában, svéd gránitlemezekkel borított talapzaton, melynek déli oldalán SZENT ISTVÁN felirat áll, emelkedik a szent király bronzszobra. Az erőteljes, izmos, bal mellső lábával lépő lovon ülő király jobb kezében feszületet tart, vértet és palástot, fején sisakot visel. Szigorú arcáról elszántság sugárzik: "nem a magyar középkor legnagyobb szentjét, hanem a vasakaratú uralkodót ábrázolja, aki kérlelhetetlen eréllyel szabott új irányt a magyar népnek".

A kút alatti talapzat a várfal köveiből került kialakításra. A kút 1934-ben készült. Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) 1767-ben a kút mellett található szemináriumi (volt karmelita) templom freskóit festette, és ennek emlékére állították a kutat. Eredetileg vörösréz fedő és felhúzócsiga is volt rajta.

A várfal előtt kialakított téren Bory Jenő szobrászművész Püspökkútja áll, csúcsán egy kardot emelő vitézzel és a talapzaton négy püspök bronzszobrával. Az alkotás 1937-ig a Városház tér dísze volt.

A klasszicista stílusú székesfehérvári Megyeháza műemlék épület. 1807 és 1812 között épült, részben Pollack Mihály átdolgozott tervei alapján. A megyeház pincéje egészen 1901-ig a vármegye börtöne volt. A szabadon álló, U alaprajzú, kétemeletes főépületből és nyugatról kapcsolódó, L alaprajzú, földszintes melléképületből álló klasszicista hivatali épületből áll az intézmény. A homlokzatokat földszint feletti övpárkány, mindkét emeleten végigfutó könyöklőpárkány osztja, kétrészes főpárkány zárja. Ablakai egyenes záródásúak, szalagkeretesek, az első emeleten állókonzolos szemöldökkel alakítottak. Főhomlokzata 8+5+8 tengelyes, középrizalitos. A rizalit alján egyenes záródású nyílásokkal alakított, vízszintes vakolatsávozású nyitott előtér. A rizalit felső részét hat korinthoszi nagypilaszter tagolja, a két ablaksor között fekvő faltükrök. A rizalitot záró háromrészes, fogrovatos főpárkány felett keretezett timpanon. Nyeregtető fedi.

Az 1689-ben Fehérvárra érkező karmelita szerzetesek ma is álló rendházukat és templomukat 1731 és 1769 között építették. Közép-Európa legjobb festőművészét, Franz Anton Maulbertsch osztrák mestert bízták meg, hogy fesse meg templomuk két oltárképét és freskóit. A császári és királyi megrendeléseket is teljesítő művész 1768-ban dolgozott Fehérváron. A Mária életét ábrázoló képek esztétikai értékükön túl bonyolult teológiai tartalmat jelenítenek meg. A templom szobrai és fa berendezési tárgyai a bajor származási szerzetes-szobrász Hauser Lőrinc alkotásai. A templom jobb oldali mellékkápolnájában őrzik a Prágai kis Jézus szobor két és fél évszázados viaszmásolatát, a bal oldali mellékkápolnájában pedig az ország egyetlen pestis-keresztje látható.

Az egyemeletes székesfehérvári lakóház, volt Pelikán fogadó, barokk stílusban épült 1756-ban. Mai copf stílusú homlokzatát több átalakítás után, a XVIII. század második felében kapta. Félköríves kapuja zárókövében az 1756-os évszám és az IGS monogram olvasható. A székesfehérvári Pelikán udvar déli szárnya kétemeletes, az udvar felé nyitott tornácokkal, az északi egyemeletes, hosszában végignyúló félköríves tornácokkal. A XIX. század elején a ház utcai földszinti helyiségeit a Pelikán vendégfogadó foglalta el. Udvari részén emelkedett a színházterem, amelynek egyik végében a karzat, a másikon a színpad, a zsinórpadlás és az öltözők kaptak helyet. Ebben a színházteremben 1790-től egészen 1873-ig tartottak előadásokat. Olyan legendás alakok léptek itt fel, mint Déryné, Kántorné és Laborfalvi Róza. Ennek emléket is állítottak az épület homlokzatán elhelyezett emléktáblával. Vándorszínész korában játszott itt Petőfi Sándor is. A székesfehérvári színházi élet napjainkban sem költözött el az épületből, hiszen itt található a Nyári színház, mely minden nyáron színvonalas produkciókkal várja a nézőket.

A középkori alapokra épített, mai formájában 18. századi polgárház névadója az egykori lakója, a kiváló finnugor nyelvész, az összehasonlító nyelvészet megteremtője, Budenz József volt. A kétszintes lakóházban ma Ybl Ervin művészettörténésznek a múzeumra hagyományozott gyűjteménye látható. Az Ybl-család az ausztriai Klosterneuburgból került Magyarországra a 18. század elején. E család leghíresebb sarja Ybl Miklós építész. A székesfehérvári születésű mester nevéhez olyan épületek fűződnek, mint a Budapesti Várkert Bazár és az Operaház. Székesfehérvárott, a mai Vörösmarty téren 1860-65 között épültek jellegzetes házai. Ybl Ervin, a kiváló építész, Ybl Miklós unokaöccsének fia, az olasz középkori és korai reneszánsz szobrászat egyik legkiválóbb magyar ismerője volt, aki 1962-ben kelt végrendeletében Székesfehérvár városára hagyta jelentős gyűjteményét.

Az Ybl-hagyaték egyrészt a család 18-19. századi bútoraiból, családi képeiből és dísztárgyaiból áll, másrészt Ybl Ervin képző- és iparművészeti magángyűjteményéből.

A Megyeház utcából a belváros egyik legszebb fekvésű utcáján, a Lépcső utcán jutunk a Liszt Ferenc utcára. Itt áll Kati néni, a kocsit toló, kendős öregasszony zsánerszobra. A felsővárosi fertályos asszony néhány évtizede még hozzátartozott a városi élet forgatagához, ahogyan a piac felé vagy már visszajövet kocsiját tolta. 2001 óta bronzszoborként mosolyog a Liszt Ferenc utca macskakövén. Orrát a járókelők, a simogatástól szerencsét remélve, fényesre koptatták.

A Szent István Székesegyház mellett áll a városalapító Géza nagyfejedelem életnagyságú bronzszobra, melyet 1972. augusztus 19-én, a város fennállásának 1000. évfordulóján avattak fel. A szobor talapzatán, kőtáblán látható egy négykaréjos bizánci stílusú épület, Géza kápolnájának és keresztelőhelyének kicsinyített alaprajza. Az 1971-ben feltárt templom alaprajzát a Székesegyház előtti téren, világosabb utcakövek jelölik.

Igen érdekes genezisű köztéri kompozíció, hiszen két fő, összetartozó, ugyanazon szobrász (Pásztor János) által készített elemének felállítása között tíz esztendő telt el. Az altemplom bejárata feletti ívben a hármas, lovasszobrot, álló, illetve földön fekvő alakot magába foglaló bronz szoborcsoportot 1929-ben helyezték el. Ekkor azonban még a Szent István székesegyház keleti oldala előtt állt egy egyemeletes, timpanonos épület, a Szigethy testvérek a Fekete Elefánthoz címzett csemegekereskedése, melyet 1937-ben, a Városháza második átépítésekor elbontottak.

Az így kialakult kis terecskén helyezték el az oldalán domborművekkel díszített szarkofágot, tetején Pásztor János óriási fekvő halott katonáját ábrázoló mészkő szobrával. A műegyüttes ez utóbbi 1939-es felállítása (felfektetése) miatt hat meglehetősen szigorúan és morbidan, ott őriz magában egy szeletet az egész köztéri Fehérvárt jellemző bűntudatos önigazolásból, ugyanakkor eltagadhatatlanul monumentális. Az altemplom bejáratának a fenti módon történt első világháborús emlékművé formálásában építészként Hikisch Rezső vett részt.
A rendhagyó kompozíció feliratai: a bejárat feletti áthidaláson: 'MCMXIV PRO PATRIA MCMXVIII', a kapu felett, a beugróban: ''Be szép ily végzetes néppel / ugyanannak tudni magunkat' Ady'

Az Árpád-forrás szénsavas vizére létesített szecessziós épületet - mely évtizedekig tisztasági fürdőként funkcionált - 1905-ben adtak át Székesfehérvár közönségének. A 1920-as éves elején folytatott korszerűsítés során az Árpád Szállóval bővítették az épületegyüttest. A fürdő gőzellátását 1946-tól távhőszolgáltatással biztosították a székesfehérvári erőműből. A szecessziós stílusú, kupolás műemléképületben a 2010-es felújítás során eredeti szépségében állították helyre a faragott kabinsort, a korabeli díszburkolatokat és stukkókat. A korhű berendezések mellett a legmodernebb technikával szerelték fel a fürdőt. A felújítást műemlékvédők felügyelete mellett végezték, mindazt helyreállítottak, ami a fürdő két évtizedes zárva tartása alatt nem ment tönkre. A fürdő leglátványosabb része a török fürdő, a mozaikkal kirakott ülőmedence, az ülő pezsgőfürdő és a központi fürdőmedence 36-38 fokos vízében üldögélve oldhatjuk a hétköznapok stresszét. Az Árpád-fürdő különlegessége a mozaikcsempés tepidárium is. A műemlékfürdő mellé emeltek egy új épületet, ahol a szauna, a gőzkabin, és az élményzuhany kapott helyet.

A város ősi történelmi magva, az első uralkodói szállás, Géza fejedelem palotájának helye a mai Székesegyház dombja. A középkori gótikus Szent Péter és Szent Pál-bazilika alapjain részben közadakozásból épült fel 1758-1768 között Martin Grabner tervei alapján. Az építkezéshez jelentős támogatást nyújtott az maga a királynő, Mária Terézia is. A Szent István király tiszteletére szentelt templom, amely korábban plébániatemplom feladatait látta el, 1777-ben, a székesfehérvári püspökség megalapításakor emelkedett székesegyházi rangra. Tornyait 1805-1815 között magasították meg, az épület középkori eredetét bizonyító, a tornyok közepén látható gótikus ablakok viszont csak az 1936-37-es restauráláskor kerültek elő. 

Az altemplomban látható III. Béla és felesége szarkofágja. A főhomlokzaton nyíló kapuzat kosáríves kerete fölött a városcímer, puttók és kővázák díszelegnek. A párkány fölött, a tornyok közötti teraszt kőrács zárja, ennek három posztamensén Szent István, Szent László és Szent Imre szobra áll. 

A templom belsejét Johann Cymbal Szent István életével kapcsolatos freskói díszítik. A főoltárkép, melyen Szent István Magyarország Nagyasszonyának oltalmába ajánlja az országot jelképező Szent Koronát, Vincenz Fischer alkotása. Ünnepélyes hatást kelt a gazdagon alkalmazott vörös márvány. Különlegesen szép a Franz Anton Hillebrandt udvari főépítész által tervezett, korinthoszi oszlopfőkkel tagolt oltár. A kálvária stációit Búza Barna szobrászművész készítette az 1950-es években. 

A város egyetlen, teljes épségben megmaradt középkori egyházi épülete 1470 körül épült, egy Hentel nevű polgár alapította. Gótikus, egyhajós kis templomterét finom hálóboltozat zárja. A török hódoltság idején dzsámiként használták. Gr. Nádasdy László fehérvári őrkanonok megbízásából a XVIII. században épült a tető kis huszártornya, s a barokk oltár, melynek eredeti oltárképe a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban található.

Székesfehérvár Városháza műemlék épület. A város egyik díszeként tarthatjuk számon, hiszen a két épülettömbből álló együttes barokk stílusú. Biztosan tudhatjuk, hogy 1689-ban már tanácsházaként használták. A díszített épület különlegesen szép kapuzatát korinthoszi oszlopok, Justitia (igazságosság) és Prudentia (okosság) allegorikus szobrai és hullámos ívű, áttört kőerkély alkotja, amelyen a város címere is megtalálható. Fölötte elegáns díszű kőkeretben nyílik az erkélyajtó, felette gazdag kiképzésű párkányzaton egy kiterjesztett szárnyú sasmadár ül, karmaiban koronával és karddal. A kapuzat a kismartoni Walch Tamás kőfaragómester alkotása, 1717-18-ban készült. A több épületből álló tömb 1935-38 között alakult ki Kotsis Iván tervei alapján. Ekkor kapcsolták függőfolyosóval az épülethez a könnyed eleganciájú, copfstílusú Zichy-palota kibővített tömbjét. 2013 óta a Szent Korona hiteles másolatát tekinthetik meg az érdeklődők a Városházán.

A 145 éves török hódoltság kevés emléke közül legjelentősebb az a fürdő, melyet Güzeldzse Rüsztem budai pasa alapítványából építettek. A XVI. század közepe után épült gőzfürdő romjait az 1980-as években tárták. A közelmúltban látogathatóvá alakított régészeti emléken jól látható a hatszögletű fürdő alapfala, négy magánfürdőkamra és az egykori padlófűtés nyomai.

A reneszánsz kiemelkedő humanista tudósa és diplomatája a XV. században, Mátyás király idején élt, 1474-1495 között a város prépostja, a székesegyház őre volt.

A haraszti mészkőből készült szobor, arccal a székesegyház felé fordul, egyik kezében irat tekercset a kápolna alapító levelét tartja, másik keze a kápolna kicsinyített másán nyugszik. Lábánál oroszlán fekszik.

Kálmáncsehi Domonkos szobrának 137 cm magas fából készült példánya - amelyet 1936-ban készített Ohmann Béla - a Budapest Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van.

A székesfehérvári ciszterci templom harangja a második világháborúban lezuhant, de a templom bejárati csarnokának boltíve megállította. A megcsorbult harang kiemelésére csak 1995-ben került sor. A csorba harang a Lugossy Mária szobrászművész által tervezett, a II. világháború fehérvári áldozatainak emléket állító alkotás része lett. A szokatlan megjelenésű emlékmű krátert és lávafolyamot formáz. Egy, a kráter mellé helyezett kövön Pilinszky János Sírversének sora olvasható: „Egy egész örökkévalóság őrzi mindannyiunk sorsát.”

A székesfehérvári emlékmű a Városház téren található, ami a város egyik legismertebb és legszebb tere. A székesfehérvári szobor egy kardot tartó mezítelen lovast ábrázol. Ezt Pátzay Pál készítette, a 10-es huszárok tisztikarának megrendelésére. A tizes huszárok emlékművét 1939-ben avatták fel, amellyel megemlékeztek a Limanowai ütközetre, ami az I. világháború egyik legvéresebb csatája volt.

A Hiemer-ház Székesfehérvár belvárosának egyik kiemelkedő értékű, felújított, egyedileg védett műemléki épületegyüttese, mely három középkori eredetű épület páratlan összeolvadásából jött létre. Az épület műemléki értékét a jelentős mértékben megmaradt középkori épületmaradványai, a barokk freskók és a külső-belső falakat díszítő stukkók adják. Történelmi öröksége is hozzájárul különös jelentőségéhez: egykori tulajdonosai a város legelőkelőbb rétegéből kerültek ki.

Az épülettömb ennek köszönhetően is őrizte meg az egykori tulajdonos és bent lakó családok neveit, melyek közül legismertebbek Hiemer Mihály, Ferdinand Caraffa gróf és Pfund (Font) Mátyás voltak.

A Hiemer – Font – Caraffa épülettömbről először a török hódoltság megszűnése után, 1688-ban történt említés, amikor is Széchényi Pál veszprémi püspök által újraszentelt városban sor került a – zömmel leromlott állapotban lévő – épületek újraszentelésére is.

A mai kor igényeit kielégítő, teljes körű szolgáltatást nyújtó komplexum, melyben több konferenciaterem, sajtóterem, két lakosztály, étterem is található. Az épület Városház térre néző részén kapott helyet a város Tourinform irodája és a Fehérvári Ajándékbolt is. Az épület ad otthont a város házasságkötő termének, 2011 májusában pedig itt nyitotta meg kapuit az Európa szinten is ismert gyűjteményt bemutató Hetedhét Játékmúzeum. A ház pincéjében a" Kapitány Titkai "Szabadulószoba várja a játékosokat.

A Moskovszky-gyűjtemény 1998-ban került Székesfehérvárra. 2011-igFehérvári Babaház néven működött a Szent István Király Múzeum részeként. Az első állandó kiállítást Illyésné Ötvös Tünde, a Szent István Király Múzeumrestaurátora rendezte, s az ő érdeme, hogy Moskovszky Évának a gyűjtemény elhelyezésekor Székesfehérvárra esett a választása. A mindenkori városvezetés támogatása, valamint Illyésné Ötvös Tünde gondossága jelentette a gyűjtő számára a garanciát arra, hogy páratlan értékű babacsaládjai minden ingóságukkal együtt biztonságos és szerethető, valódi otthonra találnak városunkban. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata a gyűjtő és a gyűjtemény iránti elkötelezettségét fejezte ki azzal, hogy 2012-ben a Moskovszky-gyűjteményt a város legértékesebb építészeti alkotásában, a Hiemer-Font-Caraffa épületegyüttesben helyezte el. A megújult állandó kiállítás igazodik a korábbi kiállítás és elsősorban a gyűjtők azon törekvéséhez, hogy a kicsiny tárgyakból együtteseket lehessen kialakítani, amelyekben a különböző stílusú tárgyak jól megférnek egymás mellett. Moskovszky Éva és Auer Erzsébet tevékenységének nem a tárgyak kronológiai vagy stílustörténeti bemutatása, hanem a játszás, a szerepjáték volt a célja, így a gyűjtemény bemutatása kapcsán a kiállítás rendezői is ezt az elvet követték.

Réber László művei első alkalommal 2005-ben egy csoportos kiállításon szerepeltek Székesfehérváron. Az Aranykor. Az 1960-as évek grafikája című tárlaton a korszak legkiemelkedőbb grafikusainak sorában Réber László is helyet kapott. A kiállítást követően a művész lánya, Widengard Krisztina a Szent István Király Múzeumnak több mint 1300 grafikát adott át letétbe. Az átvett művekből Gartner Petra művészettörténész rendezésében 2008-ban nyílt retrospektív kiállítás, a székesfehérvári Csók István Képtárban. A kiállítás népszerűsége már ekkor bizonyította, hogy érdemes a művész önálló grafikai alkotásaiból és könyvillusztrációiból állandó kiállítást rendezni.

Mariánus ferencesek építették 1720-43 között, a hagyomány szerint azon a helyen, ahol a török hódoltság előtt a királyi palota, Szent István palotája állt, és ahol 1007-ben Szent Imre herceg született. Ezért a közép- és újkorban ez a templom volt a magyarországi Szent Imre-tisztelet középpontja.
A templom mellett álló kolostor a ferences rend magyarországi történetében fontos szerepet játszott: több nagykáptalan helyszíne is volt, majd az újkorban a rendtartomány újoncképzése folyt itt.

Az ország első egyházmegyei gyűjtőkörű múzeuma 1938-ban nyílt meg. Az intézményi eredeti helyéről, az egykori Szeminárium épületéből 1998-ban a Városház téri néhai ferences rendházba költözött. A múzeum állandó kiállításán a Székesfehérvái Egyházmegye értékes liturgikus műtárgyait, vallási emlékeit mutatja be, köztük ötvösök remekmívű munkáit, egyházi textíliákat, barokk festményeket és szobrokat. A különleges ereklyék között a látogató felfedezheti azt a Pauer-keresztet is, amely a legértékesebb mind közül: talpán a bazilika mozaikjai láthatók. Időszakos kiállításai mellett jelenleg a Prohászka emlékszobát nézheti meg a vendég.

A székesfehérvári Püspöki palota 1780-1803 között épült a középkori Nagyboldogasszony-bazilika romjainak felhasználásával. A palota építője valószínű Riedel Jakab volt. A copf stílusú palota kitűnő arányaival, természetes és áttekinthető tagoltságával finom részletképzésével egyike az ország legjelentősebb copf stílusú alkotásáinak. A középrizalitot nagy háromszögletű oromzat zárja le, ebben dúsan díszített barokk püspöki címer látható. Székesfehérvár második püspöke, Milassin József barokk címere. Kétfelől az oromzat tetőrészén egy-egy könyökére támaszkodó, kőből faragott fekvő nőalak van. A tető szélét kőfal díszíti puttókkal és urnákkal. A főhomlokzat dísze a hat pár korinthusi fejezetű falpillér, melyeket középen rátétes rozetták és füzér hangsúlyoznak. A palota két sarka fölött kőbábos attika ül, rajta vázák között egy-egy puttócsoport. Az épületet dekoratív manzárdtető zárja le.  

A palota belső berendezésében az empire és a biedermeyer stílus érvényesül. Az ebédlőben látható klasszicista falképek a XIX. század első felében készültek.

Jelentős, mintegy 40 000 kötetre tehető könyvára van középkori kódexekkel és ősnyomtatványokkal.

A palotakert egészen a várfalig ér, ami a Várkörutat szegélyezi. A kert részben a középkori bazilika északi hajóját fedi, részben a bazilikához csatlakozó még feltáratlan kápolnákat és királyi épületeket rejti magában.

A XX. századi magyar művészetet felsorakoztató kollekciók között jelentős helyet foglal el Deák Dénesé, melynek szellemisége leginkább a pécsi Modern Magyar Képtáréval rokon. A gyűjtemény az 1900-as évektől körülbelül 1960-ig teljességében mutatja be, ha nem is mindig kulcsdarabokkal, a magyar festészetet.

Székesfehérvár Szent Imre herceg feltételezett születési helye. Kultuszának emlékei szinte minden templomban megtalálhatók. Lux Elek Szent Imre templom mellett álló szobra a II. világháborúban súlyosan megsérült. A szobrot Székely János szobrászművész restaurálta, s 1991-ben került a mai helyére.